No igen. Az utcán sétálva beszélgettem egyik igen jó barátommal. Eleinte érdektelen volt ez a beszélgetés, semmi nagy dolog, simán csak lazultunk. m felhozódott egy téma, a társadalom. Mondtam neki, hogyha nem akar itt ülni estig, akkor inkább hanyagoljuk. Nem értette miért, én rávágtam : Mert utálom az embereket! Persze, jött a kérdés, hogy miért. Fura érzés tört rám, mert igazából nem tudtam konkrétan válaszolni. Csak most fogalmazódott meg bennem a válasz:
Mert a lelke mélyén, minden ember egyforma. Hiába tagadjuk, egyformák vagyunk. Ez egyfajta ösztön bennünk, ami lassan az idők folyamán kialakult.
Minden ember vágyik a hatalomra. Az utca sarkán kolduló hajléktalan is mire vágyik? Arra hogy legyen pénze. Mi a pénz? Hatalom. Egy miniszterelnök mire vágyik? Arra hogy minél nagyobb hatalma legyen az emberek felett.
Minden emberben benne van a nemtörődömség, az egoizmus, a hatalomvágy. Mondjuk ki nyíltan: leszarjuk a másikat. Leszarunk mindent, ami a világban jó, a lényeg, hogy nekem legyen jó, aztán a többi kit érdekel? Rendben, az más dolog, hogy kiben mennyire él a nemtörődömség, az egoizmus, a hatalomvágy. Viszont bizonyos szinten mindenkiben benne van. Még az oly nagyra becsült pápában is. Hogyha az utcán sétálva az éppen elfogyasztott üdítőd palackját, vagy az éppen elszívott cigarettádat, valljuk be őszintén, legszívesebben egyszerűen eldobnád. Ezzel nincsen semmi baj, az a baj, hogy el is dobod. Mert konkrétan leszard, hogy ez milyen káros a természetre nézve. Most jön a reakció: Ha én nem is gondolkodnék így, attól még más igen, s attól nem változna semmi, ha csak egyetlen ember változna. NEM!!! Ezt soha ne gondold. Tudod miért nem változik a helyzet? Mert minden ember így gondolkodik. Hogyha más igen, akkor én miért ne? EGOIZMUS! Leszarod, hogyha tönkre teszed a környezeted, mert az úgysem fog változni, amíg te élsz. Igen baszdmeg, de a te gyermekeid, unokáid isszák meg a levét annak a szarnak, amit te művelsz. Olyan nehéz lenne egy kicsit belegondolni a tetteid következményeibe? Belehalnál, hogyha nem szarnád le mások életét, s nem csak a tiéddel törődnél?
Nem. Én nem vagyok zöld, nem vagyok természetvédő. Én csak egy élőlény vagyok, ami a természethez tartozik. Alapból nem kel természetvédőnek lennem, hisz én benne élek. Mondjatok nekem EGYETLEN EGY olyan embert, aki a saját otthonát teszi tönkre, benne szemetel, odaszarik a padlóra? Tudtok? Én igen. Több mint 7 milliárdot is tudnék mondani. Mert gyakorlatilag mindenki ezt teszi (persze nem mindenki egyforma mértékben). A természet az otthonotok. Gondolkodj el ezen!
Másrészről, az ember mindenhatónak képzeli magát. Nahát, igazán mindenható... a pusztításhoz nagyon ért, az biztos. Mióta ember él, azóta bassza szét a bolygónkat. Büszkék vagyunk arra, hogy mekkora dolgokat tettünk, milyen csodálatos és hatalmas épületeket emeletünk a magasba, milyen fejlett intelligenciával rendelkezünk. Nahát!
Az igazság az, hogy jelentéktelenek vagyunk. Most őszintén: ez ki a faszt érdekel rajtunk kívül? Ki nem szarja le, hogy olyanokat építettünk, hogy még a Holdról is látszik? A természet úgyis lerombolja. Kit érdekel, hogy miket tettünk? Én nem lennék büszke más emberek, ártatlan emberek legyilkolására. Más élőlények indoktalan kipusztítására. Intelligencia? Gratulálok, az intelligenciánk mit fog érni akkor, amikor elfogy az édesvíz készlete a Földnek? Mit fog érni, majd ha a levegőnk szén-dioxidban, és más mérgező gázokban lesz telített? Amit mind az intelligenciánk által készített eszközökkel vittünk végbe. A baktériumok 4 milliárd éve jól megvannak intelligencia nélkül. De mi? Az az intelligencia, ha másokat megölünk egy rohadt pappírdarabért (pénz)? Azta...
Most tagadhatjuk, természetesen. Nevezhettek őrültnek, pszichopatának, depressziósnak, megrekedt személyiségnek, vagy csak simán balfasznak. De ha arra kerül a sor, hogy választanod kell a saját, vagy egy másik embertársad élete között, te mit választanál? Én tudom... Azért beszélek általánosan az emberekről, mert a lelkünk mélyén mind egyformák vagyunk. Nem tagadhatjuk le. Ezért utálom az embereket. Téged, a pápát, a haveromat és igen, magamat is. Én is ember vagyok. Vagy helyesbítek: állat. Mert az é véleményem szerint, mi vagyunk az állatok. Nem láttam még egy állatot sem pénzért gyilkolni. Vagy... folytathatnám.
Az már más dolog, hogy mint személy kit utálok, vagy kit nem. Ilyen szinten nem utálok senkit, alaptalanul.
Szóval: Ezért utálom az embereket.
Skjebne